A csontok sérülés utáni folyamatai sokban hasonlítanak a lágyszöveti regenerációhoz, mégis egyedülálló sajátosságokkal is számolnunk kell ebben az esetben.

Reaktív fázis – gyulladás

A törött csont okozta vérzés (a sérült csont, illetve a környező szövetek) következtében a sérült terület megduzzad, hasonlóan a lágyszöveti sérülés gyulladás fázisában tapasztaltakhoz.

Lágy csontheg képződés szakasza

Általában pár nappal a sérülést követően már észlelhető, amikor a duzzanat és a fájdalom is csökkenni fog. A csontszöveti regeneráció során a sérülés érintette terület egyre merevebbé válik. Az újonnan képződő csont gyengébb, mint a sérülés nélküli csontok. Érdekesség, hogy mivel a lágy csontheg képződés során még nem teljes a regeneráció szerkezetileg, a röntgen nem is mutatja azt ki.

A lassan csontosodó szakasz – a csontheg megerősödése

Ebben a szakaszban új csontszövet képződik, mely hidat képez a sérült terület körül, mellyel védi, biztosítja és stabilabbá teszi a lágy csontheget is. Az így képződő csontos híd már látható a röntgenfelvételen.

A csontszövetek átalakítási szakasza

A sérülés helyén a regenerációs folyamatok következtében újramodellezi/átalakítja a csontszövetet a szervezet, javítja azt, ugyanis az elváltozások megmaradása esetén a probléma véglegessé válhat. Ez a szakasz akár több évig is tarthat a sérülés helye, súlyossága és a rehabilitáció pontossága függvényében.

A lágyszöveti sérülések regenerációjához hasonlóan a korai gyulladásos szakasznak köszönhetően a szervezet a sérülés területére vonzza a plazmát és a gyulladásos sejteket, melyek segítségével megy végbe az „újjáépítés” és a terület érhálózatának kiépítése.

Miután ez bekövetkezik, más sejtek (periostealis sejtek) elszaporodhatnak és differenciálódhatnak kondroblasztokra és oszteoblasztokra, hogy új szövetet képezzenek (porc és „szőtt” csont), melyek végül a csontheget alkotják.

Akárcsak a lágyszöveti regeneráció során a kezdeti szövetet lecseréli a szervezet. Ez esetben a porc és a szőtt csont lemezes csontot képez a kollagénmátrix mineralizálódása következtében.

Idővel ez a lemezes csontállomány szivacsossá válik, melynek terhelhetősége szinte megegyezik a sérülést megelőző állapottal. Végül a szivacsos csontállományt tömör csont váltja fel. Ez a tömör csontállomány akár meg is duplázhatja az eredeti csontszövet erejét (és alakját is).