A lágyszöveti regeneráció folyamata
A fájdalmat, a duzzanatot, a bőrpírt, és a diszfunkciót tekintve a sérülést követő folyamatok kaotikusnak tűnhetnek. Fiziológiai szinten a felépülés folyamata rendkívül szervezett és következetes.
A kutatók és szakorvosok három különböző szakaszt különítenek el a fejlődési folyamat során.
A gyulladás szakasza
A sérülés típusától függetlenül általában károsodik az izom-, és a csontszövet, valamint az érrendszer. Amikor ezek a szövetek sérülnek, a normális oxigén és tápanyag ellátás sem biztosított. A vérellátás csökkenése, valamint a tényleges fizikai károsodás a sejtek elhalásához vezet.
Ezt követően a szervezet kezdeményezi a gyulladás folyamatát, hogy eltávolítsa a sérült és/vagy elhalt sejteket, javítsa azokat, és ha van rá lehetőség újakat hozzon létre.
A gyulladást serkenti a megnövekedett fehér vérsejtek (fagociták, leukociták, makrofágok, neutrofilek… stb.) jelenléte a sérült területen. Ezek a vegyi anyagok felelősek a sejt törmelékekért, valamint a sérült részhez vonzzák a vérplazmát és a vér fehérjéket.
Ez a biokémiai folyamat eltávolítja a sérült szöveteket, és megkezdi a javítási folyamatot.
A gyulladások három jellemzője
A fájdalomnak két fő funkciója van: bizonyos kemikáliák, melyek részt vesznek a sérülés javításában, kölcsönhatásba léphetnek a sérült területhez tartozó receptorokkal, s így a fájdalomérzet összekapcsolódik a gyulladás tényével. Emellett amikor a gyulladás bekövetkezik, a fájdalom származhat a duzzanat miatt kialakuló, nyomásra érzékeny receptorok stimulációja miatt egyaránt.
A duzzanat annak az eredménye, hogy a sérült erekből folyadék szivárog az érintett területre, melynek áteresztő képessége ilyen esetben drasztikusan emelkedhet. Az átszivárgott folyadék kémiai összetétele a regeneráció során többször megváltozhat.
A bőrpír és a hő a regeneráció biztosítása érdekében létrejövő értágulat miatt figyelhető meg a sérült testrészen.
Ugyan fájdalmas és bosszantó, mégis szükségünk van a gyulladás folyamatára a felépülés érdekében. Gyulladás nélkül a sérülések gyógyulása nem elképzelhető. Tehát minden olyan próbálkozás, ami a gyulladás megszűnését segíti elő, hiba a sérüléseket követő korai szakaszban.
A krónikus sérülések különböznek ettől.
A túlzott gyulladás – különösen, ha ez tartós – további problémákhoz is vezethet, mint például a gyulladás környéki folyamatos makrofág aktivitás, mely a szövet regenerációját gátolja. A gyulladások kezelésének irányítása ezért is kiemelten fontos a hatékony regeneráció érdekében. A krónikus fájdalom jelenléte esetén az orvos ezért írja fel a gyulladás csökkentő gyógyszert.
A felépítés szakasza
Miután a gyulladás szakasza kezd alábbhagyni, a legtöbb sérült szövet eltávolításra kerül a sérülés területéről, és megkezdődik az új érhálózat kiépítése. Ez helyreállítja az érintett terület oxigén és tápanyag ellátását, valamint támogatja a fibroblasztok kötőszövet kialakító feladatát. Amikor ez megtörténik, lehetővé válik a kollagének és fibronektinek lefektetése, melyek szintén a hegszövet kialakulásában játszanak szerepet.
Fontos tudni, hogy a hegszövetek képződése összefügg a területet érő erőhatásokkal, emiatt is fontos a rehabilitáció tervezése és irányítása. A hegszövet az idő múlásával összehúzódik és kisebb kiterjedésű lesz, amely a fibroblasztok differenciálódásának köszönhető a mioblasztokban, melyek hasonlóak a sima izomsejtekhez. Ez a folyamat csökkenti a sérült területet.
Az átalakítás szakasza
Végül, a hegszövet – többnyire kettes típusú kollagén – csökkenésnek indul, és a helyére egyes típusú kollagének (erősebbek) kerülnek kiépítésre. Ugyan ez az új szövet nem valószínű, hogy az eredetihez hasonló 100%-os állapot elérésére képes, ám a 80%-os regenerálódás odafigyeléssel, megfelelő étkezéssel, rehabilitációs gyakorlatokkal, pihenéssel és étrend kiegészítőkkel elérhető.
Mivel a szövetek képződése az erőhatásoknak megfelelően alakulnak ki, a rehabilitáció során a funkcionális aktivitás, valamint a különböző terápiák kritikus szerepet töltenek be a hegszövet minőségének fenntartásában. Emellett támogatják a szövet „szerkezeti mintázatának” optimális kiépülését is (összhangban a szomszédos lágyszöveti rostok irányával).
A lágyszövetek gyógyulásának kiszámítható folyamata segíti megtervezni a sérülések rehabilitációját a gyógytornától kezdve, a manuálterápián át, táplálkozási stratégiák, valamint gyógyszeres kezelések figyelembevételével egyaránt.
